Új jelszó kérése

Kategóriák

Kövess a Facebookon

Ország boltja szavazás 2018, Szavazz ránk te is!

 

 

TOP termékek

Termékajánló

Szállítási információk

Partnereink

Tanúsítvány

SSL Certificate

Fizetési megoldás

Rolwaling-Himalája expedíció

A hegyek világa egy szenvedély - Három magyar hegymászó útja "szűz" területre 

 

Bogyó Dáviddal készítettünk érdekes riportot, amellyel nem titkoltan kedvet szeretnénk csinálni ovasóinknak a túrázáshoz, akár a hegymászáshoz. Októberben induló expedíciójukról folyamatos beszámolókat fogtok találni a Nulife

és az expedíció hivatalos facebook oldalán is.

 

 

Hogy lesz valaki hegymászó?

 

Rolwaling-himalája expedíció

Magyarországon napjainkban ez kicsit nehezebb, mint más alpesi országokban (bár egykoron az I. és II. világháború előtt jelentős alpesi tradícióink voltak). Alapvetően a saját példámról tudok beszélni, de ez a séma elég általános. Valamilyen olvasmány, riport, filmélmény kapcsán elmélyül az ember érdeklődése a hegyek iránt, és/vagy valamilyen módon eljut a magas hegyek közelébe, mint átlagos utazó, túrázó. Ezek összessége aztán olyan erős élményt jelent, hogy sokan örökre függők lesznek. Szintén klasszikus szál az is, hogy az ember ismer valakit a környezetében, aki hegymászóként „híresül” el és a tőle hallottak adnak lökést.

 

Gyermekkorom óta járom a hazai középhegységeket futva, túrázva, az egyetemig mégsem kerültem közelebb a magashegyek világához. Volt egy időszak, amikor valahogy egyre több hegymászással kapcsolatos irodalom került a kezembe, majd egy barátom révén eljutottam az Alpok legkeletibb kétezresére (Schneeberg, Ausztria) túrázgatni. Ezt gyors egymásutánban követte egy svájci út, ahol amolyan „dilettánsként” még csak a hegyek lábánál, meg felvonóval tájékozódtunk, mégis hatalmas élmény volt. Jártam Chamonix-ban a Mont Blanc tövében, a Zermatt-ban a Matterhornnál, láttam gleccsereket és láttam, hogy emberek is közlekednek ezeken. Kívülről nézve úgy tűnt, erre (legalábbis szemre) én is képes lehetnék, így nem hagyott többé nyugodni. Ezek után mászóklubot kerestem a környeztemben, ahol segítő társakkal és nagyon-nagyon sok új ismerettel felvértezve minden felgyorsult és nem sokkal később a korábban még csak áhítozva nézett sziklás, havas hegyoldalakon találtam magam.

 

Hogyan lehet valaki hegymászó, kiből lehet, mi kell hozzá?

 

 

Erre a kérdésre sokféle válasz van. Jogi értelemben bárki lehet hegymászó és semmi különös nem kell hozzá, de azért ez egy kicsit bonyolultabb. A hegymászásnak rendkívül sok ága van, amivel százezrek foglalkoznak a világban a gyermekektől az aggastyánokig. Alapvetően a magashegyek közötti mozgáshoz általános jó állóképesség és egészséges szervezet szükséges, bár utóbbi relatív (ajánlom mindenki figyelmébe Szendrő Szabolcs vagy Erőss Zsolt életpályáját). A hegymászás felé forduló emberek többségének szokott lenni valamilyen sport előélete, de vannak, akiket pont ezek az első túrák ébresztenek rá, hogy jó volna valamilyen általános erősítést végezni. Hazánkban legkézenfekvőbben a (terep)futás lehet leginkább alkalmas erre, sokan kerékpároznak, triatlonoznak, teljesítménytúráznak, népszerűek az általános erősítő edzések, köredzések, no meg a műfalmászás.

 

 I. ROLWALING-HIMALAYA EXPEDÍCIÓ és a NULIFE ÉLETMÓD WEBÁRUHÁZ NYEREMÉNYJÁTÉKA. KATT IDE>>

 

A magashegyek közé érdemes, sőt javasolt nem önfejűen, egyedül indulni. Rendkívül fontosnak tartom a megfelelő partnerek, tapasztalt társak felkutatását, sok-sok előzetes tanulást, ismeretszerzést. Erre tradicionálisan volt hazánkban egy rendszer, a hegymászókluboké. Ha egy ilyen egyesületbe elment az ember, társakra lelhetett, illetve elvégezhette a szükséges tanfolyamokat, amelyek ugyan nem kötelezőek (senki nem ellenőrzi a legtöbb hegy tövében, hogy mennyire vagyunk tapasztaltak), de erősen ajánlottak! Ezek az egyesületek szerencsére néhány hazai helyszínen máig fellelhetőek (döntően nagyvárosokban)!

 

 

Yalung Ri Climb 5623m Fotó: DHI Explorer Yalung Ri Climb 5623m / Nepal 2015

 

Ma már a klasszikus tanfolyamokon túl (alapfokú sziklamászó tanfolyam, nyári magashegyi tanfolyam, téli magashegyi tanfolyam) számos speciális kurzus érhető el akár szolgáltatóktól is (pl. műfalmászásra való felkészítés, gleccserjáró tanfolyam, via ferrata tanfolyam stb.), ezek szintén hasznosak lehetnek, de érdemes körültekintőnek lenni. Ezeknek a tanfolyamoknak elsőre riasztóak lehetnek az árai, de ne feledjük, itt az életünket is jelentheti, hogy mennyire vagyunk az adott ismeretek birtokában!

 

Mindent egybevetve, „hegymászó” szinte bárki lehet, aki a magashegyek közé indul, érdemes azonban ezt fokozatosan, kellő felkészüléssel és megfelelő társaságban tenni! Az első lépések kis befektetéssel, olcsóbb, vagy kölcsönzött felszereléssel is megtehetők. A „szimpla” magashegyi túrákhoz nyáron (pl. a Magas-Tátra 2000m feletti csúcsai) viszonylag kevés felszerelés szükséges (megfelelő sportruházat). A sziklamászás elkezdésére hazánk szinte minden középhegységében (vagy műfalmászás esetén nagyvárosában) van lehetőség. Az alpesi sziklamászás, a havas, jeges viszonyokkal is jellemezhető magasabb alpesi 3-4000-esek nyári bejárása már több felszerelést és az előbbi tevékenységekből eredő tapasztalatokat feltételez. A magashegyek téli bejárása, a jégmászás, illetőleg az előzőek kombinációja igényli talán a legtöbb tapasztalatot és felszerelést.

 

Az európai viszonyokat meghaladó magasságok eléréséhez (5-6-7-8000m) általában az előzőekben leírtak során szerzett tapasztalatok gyűjtése után tanácsos nekilátni, bár a technikai nehézségek nem feltétlenül nőnek a magassággal. Azaz egy edzett, jól felkészült, tapasztalt túrázó segítséggel eljuthat 5000m fölé is gyalogszerrel úgy, hogy nem kell hóra, gleccsere sem lépnie, de nem biztos, hogy egy technikailag nehéz sziklafalat le tud küzdeni 1000 méteres tengerszint feletti magasságon. Az alpinizmus világszínvonalát napjainkban a magas hegyeken történő technikailag nagyon nehéz vegyes (mix) mászások jelentik. Ezeket a mászásokat rendkívüli állóképességgel rendelkező tapasztalt mászók hajtják végre, általában bármilyen komoly külső segítség nélkül (ún. alpin stílusban).

 

Mi a legnagyobb veszély? Úgy van minden mint a filmekben?

 

(nevet) Az igazat megvallva, szinte semmi nincs úgy, mint a filmekben. Különösen, ha a hollywood-i alkotásokra, vagy a német nyelvterületen készülő hegyimentős sorozatokra gondolunk. Alig van néhány olyan játékfilm, amelyben reális képet lehet kapni a hegymászásról, illetve ezek a médiatermékek általában az „akciót” és/vagy a tragédiát keresik ahelyett, hogy százezrek békés sportolását mutatnák be. Jó filmnek tartom a „Zuhanás a csöndbe” c. alkotást, de ez is egy elég speciális témát jár körbe, semmiképp nem alkalmas arra, hogy a mászás szépségeit bemutassa, viszont kihagyhatatlan darab! Ugyancsak 95%-ban reálisan forgatták le nemrég az „Everest” c. filmet, de itt sem túl szerencsés a témaválasztás.

 

 

de szeretiFotó: Pixabay, Mongólia Himalája
 

A veszélyekről: ezeket szubjektív és objektív veszélyekre szokás bontani. Előbbiek miatt történik a magashegyi balesetek jelentős része, emberi hibákból erednek. Ezek megfelelő felkészüléssel teljes mértékben elkerülhetők: pl. edzettségünknek és tapasztalatunknak megfelelő túra választása, előzetes tájékozódás az útvonalról…stb. Amennyiben ismeretek nélkül, egy korsó sör után strandpapucsban indulunk útnak egy tátrai csúcsra és végül éjjel a hegyimentők hoznak le minket összefagyva, nehéz arra hivatkozni, hogy a hegy volt a veszélyes.

 

Az objektív veszélyek (pl. időjárás, kőhullás, lavina, magashegyi betegség stb.) jelentik egy jól felkészült hegymászó számára a legnagyobb kockázatot, azonban ezek is jó eséllyel elkerülhetők, ha betartunk bizonyos alapszabályokat (pl. megfelelő időjárásban indulunk útnak, amennyiben rossz időjárás jeleit tapasztaljuk visszafordulunk, köztudottan kőhullásos területeken megfelelő módszerekkel haladunk át stb.). Természetesen vannak olyan helyzetek, amelyeket nem lehet kivédeni. Ha az Alpok valamelyik sziklafala alatt állva éppen akkor és ott omlik le néhány ezer köbméter szikla bármilyen előjel nélkül, vagy megmar egy vipera, akkor nem volt szerencsénk.

 

 I. ROLWALING-HIMALAYA EXPEDÍCIÓ és a NULIFE ÉLETMÓD WEBÁRUHÁZ NYEREMÉNYJÁTÉKA. KATT IDE>>

  

A hegymászás legtöbb formája kellő felkészültséggel nem mondható veszélyesebbnek más sportoknál (sőt! a környezetemben futásból, vagy focizásból eredően sokkal, de sokkal több sérülést láttam). Természetesen egyes szakágak, mint az alpesi mixmászás, vagy a szólóban történő (kötél nélküli) mászás jóval kockázatosabbak lehetnek, mint egy sima hegyi túra.

 

Mindent egybevetve a biztonságos hegymászás kulcsa a tapasztalatszerzés, a folyamatos információgyűjtés, az elővigyázatosság és lankadatlan figyelem. Elcsépelt mondás és magam se szeretem túlzottan, de bizonyos szempontból igaz lehet, hogy az öreg hegymászó a jó hegymászó. 

 

Miért különleges a jelenlegi expedíció? Mit fogtok megmászni?

 

A Himalája egy óriási hegységrendszer, mégis számos olyan területe és csúcsa van, ahol már jártak magyar hegymászók. Egyik célunk az volt, hogy egy olyan területre jussunk el Nepálban, ahol még nem járt hazai hegymászó expedíció. A Rolwaling-Himalája annak ellenére, hogy viszonylag közel van a fővároshoz, Kathmanduhoz, mégis eléggé „járatlan” térség. Szerettünk volna olyan vidéken mászni és túrázni, amelyet még nem ért el a Nepálban is jelen lévő tömegturizmus, mint az Everest, vagy az Annapurna közelében. Itt évente százezrek fordulnak meg, míg ebben a völgyben évente legfeljebb pár százan. Természetesen ennek számos oka van: nagyon gyéren lakott, szűk völgy, amely az 1950-es évektől a 2000-es évekig zárt területnek számított és azóta is csak engedéllyel látogatható. A völgyben nincsenek 8000 m-es csúcsok, de számos alig ismert 6000 és néhány 7000m-es csúcs koronázza, egyes csúcsairól pedig pompás rálátás nyílik a Tibeti-fennsíkra, a Cso-Ojura, a Mount Everestre, a Lhotse-ra, Makalu-ra és a Shishapangma-ra.

 

Mount Everest 

Fotó: Pixabay, Mount Everest

  

Fő célunk a Parchamo (6273m) és a Yalung Ri (5630m) csúcsok első hazai megmászása, továbbá a Rolwaling-völgy magas hágóinak: Tesi Lapcha (5755m), Manlung La (5616m) első magyar bejárása. Mivel a völgy rendkívüli potenciállal rendelkezik komoly új alpin mászások tekintetében is, szeretnénk a hazai hegymászás számára is információkat gyűjteni. Utunk során átkelünk, illetve felmászunk három himalájai gleccserre: a Yalung, a Trakarding és a Drolambau gleccserekre, illetve érintjük Nepál legnagyobb gleccsertavát (Tso Rolpa) is.

 

Tso Rolpa

 Fotó: wallpapersxl.com, Nepal Lake Tsho Rolpa

 

Expedíciónk jellegét tekintve eltér a klasszikusan nagyméretű expedícióktól, illetve a „nagycsoportos befizetős” túráktól, ahol minden nyugatira több helyi segítő (hordár, szakács, kukta, a szakács hordára stb. stb.) jut. Igyekszünk a legkisebb ökológiai lábnyom és a magunkhoz  mérten maximalizálandó teljesítmény elveivel azonosulva a lehető leginkább „könnyű stílusban” közlekedni a hegyekben. Ez annyit tesz, hogy a felszerelésünk jelentős részét (15-20 kg) magunk fogjuk 20-25 napon keresztül szállítani, csak a jogszabályok által előírt „climbing sherpa” személyét és minimális számú teherhordót (2 fő) veszünk majd igénybe. Az út során helyiek házaiban, illetve többnyire sátorban szállunk meg, a helyiek által készített, vagy a magunk által felszállított élelmiszert fogjuk fogyasztani. Az út nagyrészén európai értelemben vett „civilizáció”, így ivóvíz, elektromos áram, mobiltelefon-hálózat…stb. nem érhető el.

 

Milyen felkészülést igényel egy ilyen komoly expedíció?

 

Ahogyan azt a korábbiakban is mondtam, jó esetben több éves magashegyi túrázó és hegymászó tapasztalattal érdemes nekivágni egy ilyen vállalkozásnak. Akár azt is mondhatnám, hogy mindhárman erre készülünk minimum 10 éve – persze nem a kezdetektől ezzel a céllal. Rendszeres, évek óta tartó edzés (terepfutás, hegyi túrázás az év minden szakaszában, sziklamászás, erőnléti edzések) előzte meg azt, hogy belevágjunk. Természetesen fontos elem a fizikai felkészülésen túl a „szellemi” felkészülés. Az évek alatt számos érdekes, izgalmas, vagy éppen riasztó feladattal kellett megküzdenünk túráink, mászásaink során és (legalábbis reméljük) megtanultuk kezelni ezeket.

 

Fontos a pszichés felkészülés, hiszen egy ilyen 20-30 napos expedíció során a monotonitás az egyik legkeményebb dió, amin úrrá kell lenni. Minden nap ugyanaz a három ember osztja meg egymással ugyanazt a 3 négyzetmétert éjszakánként, ugyanúgy vesz levegőt, ugyanazok a bosszantó apró szokásai. Minden nap ugyanazokat a protokollokat kell követni: korai kelés, az előre meghatározott „lista” szerinti ön és társellenőrzés (testi és lelki állapot), a tiszta víz „előállítása”, étel készítése, gyógyszerek, vitaminok, táplálékkiegészítők kiporciózása, elfogyasztása, összepakolás, gyaloglás, mászás, cipekedés, fel-leöltözés, mosás, mosdás, kipakolás, sátorállítás és mindez kezdődik újra. Közben lesz meleg, hideg, eső, szél, kosz, kisebb nagyobb nyavalyák, fáradtság, még nagyobb fáradtság, a magasság miatti fejfájás, levertség, stb. Na leginkább ezeken kell majd úrrá lenni ahhoz, hogy néha élvezzük is

 

 I. ROLWALING-HIMALAYA EXPEDÍCIÓ és a NULIFE ÉLETMÓD WEBÁRUHÁZ NYEREMÉNYJÁTÉKA. KATT IDE>>

 

 

Természetesen a felkészülés részét képezi több, mint fél éve a napi szintű szervezőmunka a legapróbb részletekig: az útvonalak, útleírások tanulmányozása, beszerzések, utazásszervezés, engedélyek, megbeszélések, szponzorok, emailek, telefonok, mérés, tippelés stb. stb. És persze a bizakodás, hogy mindenre gondoltunk.

 

Milyen táplálékokat, táplálékkiegészítőket kell vinni egy ilyen útra?

 

A táplálkozásnak elméletben normál, vegyes táplálkozásnak kellene lennie, de van egy kis bökkenő – illetve több is. Egyrészt az ázsiai higiénés viszonyok, másrészt az élelmiszerek szállíthatósága, no meg a saját és segítőink teherbíró képessége. Terveink szerint, amíg csak lehet – azaz addig a magasságig amíg élnek emberek – többnyire a helyben frissen készült egytálételeket fogjuk fogyasztani. Feljebb instant és ún. liofilizált élelmiszereket, többnyire olyasmit, amit a velünk vitt gázpalackok segítségével forralt vízben/vízzel lehet elkészíteni. Ezeket az étkezéseket fogjuk feldobni minden olyasmivel ami, könnyű, de nagy energiatartalmú pl. aszalt gyümölcs, csoki, müzliszeletek, fehérje vagy energiaszeletek stb. A tervektől eltekintve azért az elég közismert, hogy a nagy magasságokban egyénenként teljesen eltérő igények jelentkeznek, de gyakori az étvágytalanság és a rossz emésztés. Meglátjuk majd, ami szinte biztos, hízni nem fogunk…
 

A nagy mennyiségű folyadékbevitel kulcskérdés a megfelelő akklimatizációhoz és a jó teljesítőképesség megtartásához. A helyben talált kút, vagy patakvizeket, jégből, vagy hóból olvasztott vizet kémiai és/vagy fizikai módszerekkel tesszük ihatóvá. Sajnos ezeknek általában alacsony az ásványianyagtartalma, így izotóniás/hipotóniás porokkal, multivitaminokkal, Ca-Mg bevitellel fogunk rásegíteni a dologra. Fentiek mellett szóba jöhetnek olyan egyéni igények is, mint a nagy igénybevételnek kitett porcok erősítésére szolgáló készítmények (glükózamin-kondroitin-MSM) stb.

 

Valóban a visszaút a veszélyesebb egy komoly hegy esetében?

 

Ezt a kérdést is gyakran felteszik, nem véletlenül, de nem feltétlenül jelenthető ki, hogy a visszaút a veszélyesebb. A legtöbb hegyi túrára igaz, hogy akkor ér véget, amikor hazaértünk, illetve visszaértünk a civilizációba (az autónkhoz, buszhoz, nagyobb lakott településre stb.). Sajnos sok baleset történik lemenetben, melynek általában a fáradtság az oka. A kimerült ember könnyebben hoz rossz döntéseket, vagy válik figyelmetlenné. Az ilyen helyzetek kezelésére is alkalmas a fokozatos ismerkedés a hegyekkel, a tapasztalat sokat segíthet erőnk helyes beosztásánál. Adott helyzetben a visszafordulás még a csúcsokhoz nagyon közel is inkább erény, mint lebecsülendő dolog. A nagy magasság, a fáradtság, sőt, sokszor a csoportnyomás is képes jelentősen befolyásolni a tudatot, azonban a hegymászás a legtöbb embernek nem a felesleges kockázatvállalásról, vagy a filmekben látott „heroizmusról” szól.

 

6000 méter felett hogyan képzeljük el az időjárást, körülményeket?

 

Utunk során 4500 m felett már gleccserek jegén és havon fogunk haladni, ritkábban sziklás terepen. Amennyiben nem felhős, vagy árnyékos az idő, nappal szélcsendben akár igen meleg (20-30 C°, vagy akár melegebb) is lehet ezen a magasságon, de amint elbújik a nap percek alatt is fagypont alá süllyedhet a hőmérséklet. Jellemző, hogy gyakran kell a különböző ruházati elemeket cserélgetni, fel és levenni. 5-6000m-en hajnalban (amikor a legtöbb csúcsra indulni szokás) igen hideg hőmérséklet várható, akár -20C° alatti is. Természetesen, ha feljön a nap, ez szépen lassan emelkedik, de pl. a szél sokat ronthat a helyzeten. Ilyen helyeken általában duplex, műanyag bakancsokat, pehelyruházatot viselnek a mászók. A nagy magasság miatti rosszabb perifériális keringés és az alacsonyabb hőmérséklet miatt fennáll a kisebb fagyások veszélye, így érdemes jól beöltözni. Azaz: „tudom Anya, sál, sapka”. Ilyen körülmények között könnyen elképzelhető, hogy az alap anyagcsere folyamatok (pl. vizelés), vagy a teavíz forralása, esetleg a felöltözés a szűk sátorban is igen nagy kihívást jelentenek, az élet leegyszerűsödik. Fontos szót ejteni az UV sugárzásról, amely nagyon erős a magashegységekben. Megfelelő UV védelem nélkül a bőr, vagy az ajkak hamar súlyosan leéghetnek.

 

Parchamo

Fotó: tuncfindik.com, Parchamo Himalaya 6325m

 

Milyen érzés a csúcsra felérni?

 

Mikor milyen. A saját példámból azt tudom mondani, hogy a komolyabb hegyeknél általában nem jellemző a „filmbéli” eufória, hiszen ott van még a további feladatok sora, a lejutás megtervezése és végrehajtása. Jó érzés persze a csúcsörömöt barátokkal megosztani, részben ezért is csináljuk. Később nagy élmény visszanézni pár száz, vagy akár 1-2000 m-rel alacsonyabbról a csúcsokra és elcsodálkozni, hogy „jé, ott jártam?”. Ha jó az időjárás ezek a helyek varázslatos kilátással díjazzák az embert, ami a legtöbb esetben örök élmény, egyben újra és újra arra emlékeztet, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk.

 

Miért csináljátok? A kilátásért? A sportteljesítményért? Kit mi motivál, vagy ez mindenkinél ugyanaz?

 

Nehéz erre válaszolni. Akit (még) nem vonzanak a hegyek, az nehezen tudja elképzelni, de nekünk valamiért olyanok, mint a mágnes. A mágnes nagyon erős. Kevés olyan barátom, ismerősöm van, akit ha elvittünk a hegyek közé nem maradt örökké valamilyen szinten szerelmese a dolognak.

 

Ha egy szóba kéne sűríteni, azt mondhatnám, hogy a hegyek világa egy szenvedély. Egy mászófórumban olvastam egyszer, hogy akinek nincs ilyen szenvedélye, az gondolja végig, hogy miért nincs, majd találja meg a sajátját és akkor majd megérti a mászókat. Nehéz „ésszerű” „polgári” módon megmagyarázni miért jó hőségben, porban izzadva, száraz szájpadlással, eléhezve felkúszni egy több száz méteres sziklafalon, vagy miért jó húsz fok hidegben jégdarát a szemedbe vágó széllel dacolni, de sokszor jó dolog. Legtöbbször persze ennél sokkal kevésbé „éles” a helyzet, szép időben, jó társaságban, biztonsággal körbejárjuk az általunk legszebbnek tartott vidékeket – leginkább ezekért az élményekért csináljuk. A hegyek között olyan drámai tájképi pillanatokkal lehet találkozni, mint sehol máshol – talán a sivatagokat és a tengereket lehetne még hozzájuk hasonlítani. Egy hegyi naplemente, a távolodó viharfelhők, az óriás sziklafalak mentén cikázó madarak, vagy a kinyíló távlatok megfizethetetlen élményt nyújtanak.

 

A hegy és sziklamászás természetesen sport is egyben, vannak fokozatok, számok, távolságok, így teljesítmények is. Ezeket lehet mérni, számon tartani, így a hegymászás tagadhatatlanul egoizmus is: „Én meg tudtam csinálni ezt, vagy azt is”. Aztán persze tapasztal az ember egyet, s mást és rá kell jönnie, mindez nem sokat jelent, a hegyekben csak szélfújta, apró porszemek vagyunk.

 

Ha valaki kedvet kap a hegymászáshoz hogyan kezdjen neki?

 

Én azt javasolnám, hogy tájékozódjon sokat, olvasson mértékadó mászóirodalmat*, keressen fel jó hazai egyesületeket és beszélgessen, kérdezzen, csatlakozzon. Soha ne feledje, hogy a hegymászás ugyan közel sem olyan veszélyes dolog, mint ahogyan beállítják, mégis veszélyesebb lehet az átlagos szabadidős tevékenységeknél. A jó hír az, hogy ezeket a veszélyeket jól kordában lehet tartani, ha megfelelő képzettséget, tapasztalatot szerez az illető. Ezzel párhuzamosan nem baj, ha fejleszti az állóképességét, de az megjön, ha odavonzotta a fenti mágnes.

 

*Könyvek amik magyarul elérhetők és szívből ajánlom, - laikusként is olvasmányos a többségük. Sokat lehet tanulni belőlük, akár mások hibájából is!

-Nagyváthy János: 50 hegymászótúra az Alpokban

-Nagyváthy János: 50 újabb hegymászótúra az Alpokban

-Nagyváthy János: A Krivántól Kamcsatkáig

-Szendrő Szabolcs: Fél lábbal a csúcson

-Földes András: Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászójának története

-Földes András: Erőss Zsolt, a Himalájánál magasabbra (részben azonos az előzővel)

-Babcsán Gábor: Égig érő fal

-Hegymászás nyáron/Hegymászás télen – oktatókönyvek az MHSSZ kiadásában

-Hegymászás – a Mountaineeering: The Freedom of the Hills című mű magyar nyelvű fordítása

És egy abszolút kedvenc külföldi bónusz:

-Jerzy Kukuczka: Függőleges világom

 

Online a teljesség igénye nélkül: szikla.hu, mhssz.hu, komarnicki.hu, overmagazin.com, magas-tatra.info, alpok100.wordpress.com, magnezia.blog.hu, sziklaszirt.blogspot.com…stb.

 

 I. ROLWALING-HIMALAYA EXPEDÍCIÓ és a NULIFE ÉLETMÓD WEBÁRUHÁZ NYEREMÉNYJÁTÉKA. KATT IDE>>